Benzin... Lilith erős benzin szagra ébredt, és még magának se akarta bevallani, de elég rémült volt, mikor szemeit kinyitotta. Nagy volt a sötétség, mégis körbe kellett néznie a szobába, és mikor szeme megszokta ezt a fényviszonyt, néhány dolgot ki is tudott venni a helyiségből. Az egész szobát beton borította, ő is éppen azon ült, és már eléggé reszketett tőle, hiszen szörnyen hideg volt. Kezei egy nagy vasrúdhoz voltak kötve.
Ezért sajog a csuklóm - gondolta. Vele szemben egy régi fa asztal, annak két oldalán két szék díszelgett. Az asztal fölött egy nagyon pici ablak volt, de az is berácsozva. Fény nem szűrődött be rajta, tehát biztosan éjszaka lehetett. Óvatosan megfordult, és ekkor maga mögött pár méterre néhány hordót fedezett fel. Tehát ezekből árad ez a bűz - gondolatára fintorgott egyet, majd visszafordult, és csak várt. Sejtette, hogy hogyan kerülhetett abba a szobába, bár egyenlőre csak néhány dologra emlékezett. Fejébe iszonyatos fájdalom nyílalt, de nem tudott a fájdalom pontjához kapni, hiszen az erős kötél akadályozta ebben.
Épp próbálta megszokni ezt a förtelmes, erős szagot, mikor a vas ajtó kinyílt, és két alak lépett be rajta. Az egyik felkapcsolta a villanyt, mire a sötét hajú lány odakapta tekintetét. A magas férfi leült az asztalhoz, a másik pedig Lilith elé sétált.
- Jót szundítottunk? - röhögött aki megállt előtte. Mély, férfias hangja volt az illetőnek, melyet egyből felismert.
- Kurva vicces - felelte a lány teli szarkazmussal.
- Ugyan Lilit - a fiatal férfi leguggolt elé, és a lány így még inkább látta arcát, amit hatalmas seb díszített. - Látod mit csináltál ma velem? Szép, így kel bánni egy régi ismerőssel? - biggyesztette le ajkát. Arra utalt, hogy a mély sebet a lány okozta neki.
Bárcsak a fejét vágtam volna le... - bosszankodott magában.
- Ó szívem... - Lilith oldalra döntötte fejét, majd szomorú képet erőltetve magára nézett a fiúra. - Igazán nem akartam. Sokkal inkább a szemeidet akartam kivágni a helyéről, csak hiba csúszott a számításaimba.
A srác dühbe gurult, az agyában lévő képzeletbeli pumpa már az eget súrolta.
- Kis buta ribanc - köpte felé a szavakat. - Te régen a légynek sem tudtál volna ártani, mi lett veled? Az a senkiházi, mi? - térdére támaszkodott, és lenézően fürkészte a lány arcát. Kék szemei elsötétültek, a tűz már díszelgett a tekintetében, Lilith pedig tudta, hogyha még olajat önt rá, felrobban, ami egyenlő lenne az ő halálával.
- Senkiházi? Halottról vagy jót, vagy semmit - förmedt rá a lány, és előre hajolt, hogy még jobban láthassa a férfi tetteit, akinek minden izma megfeszült, az pedig elég jól látszódott széles vállain.
- Okos, pontosan ezért hoztalak ide - ajka ismét mosolyra húzódott, amitől Lilithet elkapta az émelygés. - Hol van?
- Nem tudom miről beszélsz - rázta meg sötét hajkoronáját, de ekkor a dühös férfi beleakaszkodott a hajába, és olyan közel húzódott hozzá, hogy már érezték egymás levegővételét, mindössze néhány centi választotta el őket egymástól.
- Ne szórakozz Lilith! Hol az öcsém?!
- Meghalt! - Üvöltött a lány, de ekkor partnere elnevette magát, és orrát Lil arcának dörgölte, ő pedig undorodott az egésztől, már szabadult volna de tudta, hogy ez egyenlőre esélytelen.
- Senki nem látta, hogy meghalt. A holttestét egyedül te azonosítottad, senki másnak nem engedted. Rá pár napra eltűntél egy hétre, ráadásul folyamatosan megfigyelnek téged. Gyerünk már - szemeibe nézett, melyben a lány mérhetetlen gyűlöletet látott, és kicsit össze is rezzent ettől, hiszen még soha nem látta ilyennek a fiút.
- A rendőrök látták a holttestet, én pedig azonosítottam. Nem, senkinek nem engedtem, mert az a látvány mindenkit elborzasztott volna. Igen, megfigyelnek, mert apám szokás szerint rám állított pár emberét. Tudod, hogy nem bízik bennem... - Mondandója végére elhalkult, mire elengedte a férfi a haját és sajátjába túrt idegesen. Megsimogatta a lány hideg arcát, de ő elhúzódott tőle.
- Hazudsz, kis hülye. Ez nem az apád, de majd meglátjuk. Itt tartalak amíg tudlak. Minden nap kicsit gondoskodom rólad - nevetett, mire hangos hörgésbe kezdett a mellette lévő fickó is. - Aztán meglátjuk mikor tolja ide a pofáját az a nyomorult. Adios.
- Arra várhatsz, akkor itt döglök meg - a férfi megvető pillantással figyelte a lányt, majd elindult az ajtó felé. - Majd a pokolba biztos találkozunk - ezt már nem hallhatta, hiszen az ajtó becsukódott mögötte.
Lilith idegesen kapkodta a fejét, majd nekidöntötte azt a vasoszlopnak, és lehunyta szemeit.
Jó ég, csak ide ne jöjjön, könyörgöm, ne jöjjön ide... Benjamin nem tudhatja, hogy Jarod él... Viszont biztos vagyok benne, hogy értem fog jönni, és akkor itt vér fog folyni...